Gyerekek, ifjak és felnőttek együtt idézték fel azokat az ősi, hagyományosnak számító kerti és konyhai feladatokat, amelyek az őszi betakarításhoz kötődően lassacskán feledésbe merülnek, hiszen a felnövekvő generáció tagjai, inkább a kész ételek vásárlásához szoknak, mint inkább ahhoz, amit faluhelyen régente szégyen volt kihagyni. “Bezzeg a mi időnkben” – jelentették ki jogosan két esztendővel ezelőtt a berki asszonyok, amikor olyan megélt valós dolgokról meséltek, amelyekre eléggé kételkedően reagáltak a fiatalok.
Mi történt azóta? Mi történik a mai fiatal életekben? Bizonyosak lehetünk benne, hogy értékeink átadásának elmulasztása az ő életüket fogja megnehezíteni a későbbiekben! Nem lehetünk folyamatosan mellettük és nem végezhetjük el helyettük a feladatokat! Ezek a gondolatok késztették az esemény szervezőit arra, hogy az előző közös sikereken felbuzdulva ismét félretegyük a telefonokat, és felállva a számítógépek elől megcsodálják, kézbe vegyék, ízleljék és hálát adjanak Isten által teremtett természet ajándékaiért. Az esemény egy elméleti bemutatóval kezdődött, ahol közösen megnézték a résztvevők azokat a betakarítással kapcsolatos munkálatokat, amelyeket a felnőtt- és az idős korosztály a kilencvenes és kétezres évek elején még végeztek, manapság inkább csak beszélnek róla, mint valamilyen szép emlékről. Bizony egyik sem volt könnyű, de a nehéz és sokszor verejtékkel járó mezei munkában jelen volt a közös sors, az egymás segítése, a kaláka, amelyeket ma már nehezen tudunk elképzelni, hiszen a multik világában élve, ezeket az értékeket a világváltozással járó gyorsaság kezdi eltörölni.
A csapat azt követően összeszedte a református templomkertben a diókat, majd következett a szőlő szüretelése, a tökök összegyűjtése, sárgarépa és petrezselyem kiásása, a paprika, az alma, a káposzta, a kukorica, a burgonya és cukorrépa szedése. Jutott bőséggel a felsoroltakból a kosarakba, de ezzel nem lett vége az eseménynek, sőt ekkor kezdődött igazán minden, hiszen a kert után, most a parókia udvara telt meg sötétedésig igazi lármával. Különböző műhelyeket alkotva, a presbitérium és a nőszövetség irányításával végezték a részvevők a nekik tetsző tevékenységeket. A kicsik diót törtek és töklámpásokat készítettek, a nagyobbak darálták, illetve préselték a szőlőt, majd azt is kipróbálhatták, hogy milyen a káposztát kézi gyaluval felaprózi és savanyítani. Mások kukoricát morzsoltak vagy burgonyát válogattak, az ügyes kezű lányok fűzték a paprikákat, míg a fiúk egy csoportja aprózta a tököt és a cukorrépát.
Sötétedéskor bevonult mindenki a Gabriella Gyülekezeti Házba, ahol közös vacsora és táncház következett. Tartalmas nap volt, legyen még ilyen! – mondta búcsúzáskor mindenki. Az esemény a Bethlen Gábor Alapkezelő Z.R.T. és a Communitas Alapítvány támogatásával valósult meg.